Civilizáció és boldogság

Miért nem boldog a civilizáció?

Egy kultúraközi nézőpont – Malinowski: Szex és Elfojtás c. könyve alapján

Vajon mennyire egészséges alapokon áll civilizációnk? Mennyire támogatja az ember valódi boldogságát? Nagyon nehéz kérdés, hiszen csak belülről ismerjük, mint egyetlen lehetőséget.

Az összevetésre remek lehetőséget ad Bronislaw Malinowski (a modern kulturális antropológia alapítója) három éves Trobriand szigeteken végzett kutatása. A kutatás különlegessége, hogy Malinowski egy olyan szigetre tévedt, ahol az élet kivételesen boldog, kiegyensúlyozott, és komolyabb pszichológia problémáktól mentes. Malinowski a kérdés nyomába eredt és egy könyvet írt arról, miért élhetnek az emberek boldogabban a Trobriand szigeteken, mint a korabeli Európában? Könyvének következtetései ma is izgalmasak és elgondolkodtatóak. Malinowski számos olyan megállapítást is tesz, amelyeket a pszichológiai kutatások sokkal később igazolnak. Malinowski a nagy kortárs, a modern pszichológia alapítója, Sigmund Freud nézeteivel folytat tudományos vitát, és kultúra közi összehasonlító elemzést végez: feltárja miben tér el a nyugati civilizáció és a Trobriand szigeteken elzártan elő nép élete. Nézőpontja szerint a pszichoanalízis tulajdonképpen annak elmélete, hogyan befolyásolja a család élete az egyén pszichológiáját. (Malinowski 1937. 2.oldal) Antropológusként két olyan problémát vet fel, amelyek Freud és a pszichoanalitikusok között egyáltalán nem volt tudatosan vizsgált és megértett kérdések:

1. Hogyan hatnak a különböző típusú családok az egyénre. Malinowski számára evidencia, hogy maga a család nem ugyanazt jelenti, és nem úgyanúgy működik mindenhol. A különböző társadalmakban és kultúrákban az emberiség teljesen eltérő módon építi fel a családot, más szokások irányítják, és Malimowski szerint éppen ezért más módon hathatnak az egyén fejlődésére. 2. Hogyan hatnak a különböző család típusok a kultúra és a társadalom alakulására? Malinowski arra az összefüggésre keres választ, hogy egy adott típusú családi szerkezet, nevelési mód, milyen módon hat ki arra, hogy milyen lesz a kultúra világképe, élettapasztalata, életmódja.

A pszichoanalízis tapasztalatai alapvetően egyfajta társadalomból, azonos kultúrából származnak. Freud és követői a nyugat-európai polgári páciensek egyéni analízise alapján szerzett tapasztalatok összegzéséből fogalmaznak meg teoretikus következtetéseket. Malinowski hozzájárulása a szexualitás, a nemi szerepek, a család, az egyéni fejlődés megértéséhez abból a szempontból lehet máig hatóan értékes, hogy ő több éves elmélyült terepmunka során alapos megfigyeléséket tett, és tudományos kutatásokat végzett teljesen eltérő társadalmakban. A Sex and Repression in Savage Society c. munkáját a Trobriand szigeteken végezett kutatása alapján írta meg. Malinowski alaposan megfigyelte és leírta a gyermeknevelési szokásokat csecsemőkortól egészen a felnőtté válásig, leírta a nővé és férfivá válás folyamatát, a nemi szerepeket, a felnőtt nők és férfiak kapcsolatát, a családi élet jellemzőit, a munkamegosztást, a családon kívüli társadalmi kapcsolatokat és szokásokat is. Ezek alapján egy átfogó áttekintést láthatunk, hogyan működik egy másik kultúra. Két fő eltérést tár fel, amelyek aztán alapvetően meghatározzák a boldogságot az életben: 1. A gyermek meleg átölelő nevelése, a csecsemőkor ideális érzelmi biztonsága, anyai közelsége, türelmes gondoskodása, és a gyermek ritmusát követő önállósodás lehetősége. 2. Az elfojtásoktól és ebből eredő bűntudattól mentes gyermekkor, amely az emberi természettel összhangban áll. Ennek része a szexualitás természetes kezelése és elfogadása. Malinowski kutatása alapján Freud számos koncepciója megerősítést nyer, ugyanakkor számos következtetéséről kiderül, hogy csak kulturális relativitással érvényesek. Malinowski kutatásai számos olyan igen érdekes megfigyelést tartalmaznak, amely összefüggések egybe esnek a modern pszichoanalízis sokkal későbbi tudományos kutatási során szerzett eredményekkel. Ezen túlmenően Malinowski számos olyan megfigyelést ír le, és olyan kérdésekben fogalmaz meg izgalmas következtetéseket, amelyek máig hatóan hasznosak lehetnek a nyugati társadalmakra jellemző pszichológiai problémák megértésében és a gyakorlati terápiás/önismereti munka elmélyítésében.

A Trobriand szigeteken élők család modellje

A család a nyugati társadalmakban általános érvényű patrilineális szerkezettel szemben itt matrilineális. Ezt azt jelenti, hogy az anyai leszármazás érvényesül, a rokonság és az öröklés is csak az anyai ágon számon tartott. A gyermekek az anya leszármazási csoportjához (klánhoz) tartoznak. A társadalmi pozíciót tehát nem az apa határozza meg, hanem az anya. Az apa egyébként is csak az anya férje (általános a monogám szexuális kapcsolat, és közös gyermeknevelés), érdekesség, hogy náluk az apa nem a gyermekek nemző apjaként van jelen a családban, mivel a fogamzás és a szexualitás közötti kapcsolat nem ismert. Az apa a gyermekek nevelésében sokkal inkább hasonlít egy felnőtt barátra, mintsem a nyugati társadalmakban ismert tekintély figurához. A társadalmi normákat és tekintélyt az anyai nagybácsi képviseli a gyermekek számára. Az anyai nagybácsi szerepe a szigorúság, a korlátok felállítása, a gyermekek bevezetése az életkoruknak megfelelő társadalmi szerepekbe. Az anyai nagybácsi azonban távolabb él, ritkábban jelenik meg, mint az apa, akihez meleg, közeli, bensőséges kapcsolat fűzi a gyermekeket. Az apa az anya segítője, a gyermekek játszótársa, barátja, rokona, de nem ad feladatokat, nem bűntet, nincsenek elvárásai, viszont szívesen tanítja és segíti a gyermekeket. A társadalmi szerkezet miatt az apával való kapcsolatnak semmilyen kihatása nincs a gyermek társadalmi helyzetére, lehetőségeire, majdani egzisztenciális jövőjére. Az apa mindig maradhat a gyermekek bizalmasa, soha sem egy felettük álló hatalom. Az apa az anya felett sem képvisel semmilyen hatalmat, társadalmi pozíciót, egzisztenciális függés sincs kettőjük között. Az anya egzisztenciális támasza az anyai leszármazási csoportja, az apa neki is egyszerű segítőtársa. Az anya és az apa kapcsolata így mentes minden függéstől és kényszertől, kapcsolatuk a kettőjük közötti érzelmi köteléken alapul. „Még a szexuális kapcsolat kettőjük között sem úgy jellemezhető a helyi törvény és szokás szerint, mint a feleség kötelessége és a férj privilégiuma, mint a mi a társadalmunkban” (Malinowski, 1937, 30.) A férj sokkal inkább viselkedésével kiérdemli a gyermekek és az anya szeretetét. A gyermekek sohasem látják az anyjukat megalázva, vagy bármilyen módon alárendelve az apának. A melanéziai párkapcsolat sokkal inkább harmonikus és egyenrangú.

A gyermeknevelési szokások

1. Csecsemőkor 0-3 év – az anyai táplálás és közvetlen testi kontaktus meghatározó szerepe. A Trobriand szigeteken ez az időszak akár kettő, három éves korig tart. Sokáig szoptatnak az anyák, és mindezen időszak alatt a gyermek rendelkezésére állnak a gyermek igényei szerint, gyakorlatilag korlátlanul. A gyermek az anya mellett alszik, az anya nappal és éjjel is mindig elérhető a gyermek számára, amikor táplálási vagy érzelmi szükségletei szerint szeretné. Az első fontos különbség a két társadalmi szokásrendszerben az anya és gyermek kapcsolatában van. Az első három életévben a gyermek fokozatosan a szeparáció folyamatán megy keresztül, egyre inkább kilép az anyával alkotott egységből. Ezt a folyamatot eltérően élik meg a gyermekek a két kultúrában. A Trobriand szigeteken a szeparáció folyamatában mindig a gyermek kezdeményezésére hagyatkoznak, az anya nem kezdeményezi a szeparációt. A nyugati társadalmak rövidebb ez az időszak, és forszírozottabb a szeparációs folyamat. A Trobriand szigeteken a gyermek akkor szeparálódik, amikor már jár, beszél, önállóan tud enni, és maga igényli, hogy más tevékenységekben, játékokban vegyen részt. A második fontos különbség az apa és a gyermek kapcsolatára vonatkozik: Az apa a Trobriand szigeteken részese ennek a korszaknak is, nincs eltávolodva, mint a nyugati társadalmakban. „Az apa mindig érdeklődik a gyermekek iránt, gyakran szenvedélyesen, és a tevékenységekben a feladatait büszkeséggel végzi el.” (Malinowski, 1937, 24.)

2. Kisgyermekkor – 3 évestől 6 éves korig. A Malinowski által feltárt legfontosabb különbségek a szexualitással kapcsolatosak. A szexualitással kapcsolat tabu teljesen eltérő a nyugati normáktól, egyedül a testvérek közötti szexualitás tiltott, ez is csak későbbi gyermekkor során, öt-hat éves kortól jelenik meg. A 3-6 éves időszakban a szexualitás összes megnyilvánulása természetes, nyílt, és szabad. „Nincsen semmilyen elfojtás, cenzúra, morális ítélet a gyermekek infantilis genitális szexuálitásával kapcsolatban”. (Malinowski, 1937, 39.) Ugyanebben a korban, a nyugati családokban már erőteljes cenzúra jelenik meg, kialakul a „tiszta” és „tisztátalan” fogalma. A gyermek megtanulja, hogy egyes részei, tevékenységei „tisztátalanok”, azokat nem mutogathatja, csinálhatja szabadon, és nem beszélhet róluk szabadon. Itt kezdődik valójában az a folyamat Malinowski szerint, amelyre Freud elméleteit felépíti. A biológiai és társadalmi törvények itt válnak ketté. Ezt azonban a nyugati kultúra, a Trobriand szigeteken élők ezt teljesen másképp kezelik. A 3-6 éves korban a gyermekek itt szabadon élhetik meg biológiai ösztöneiket, és játszhatnak genitális szerveikkel, ezen örömök jó érzésekkel és elfogadással társulnak. Nyoma sincs a szégyennek és más rossz érzéseknek a szexuális örömmel kapcsolatban.

3. Kisgyermekkor – 5-7 éves kor Ebben az időszakban a gyermekek kezdik kialakítani saját gyermek csoportjaikat, amelyek életük meghatározó színtereivé válnak. A nyugati világban szintén ekkor kezdődik az iskoláztatás. A Trobriand szigeteken iskola vagy hasonló intézmény nincs. Az itt élő gyermekek kialakítják saját gyermek társadalmukat, amely önállóan működik a nagyobb társadalmon belül. A családtól való eltávolodás folyamata a gyermek igényei szerint, fokozatosan megy végbe, a szülők sem siettetni, sem visszatartani nem akarják soha. „A folyamat fokozatos, szabad, és kellemes” (Malinowski, 1937, 42.) A család mindig biztos és meleg érzelmi háttér marad a gyermek számára, amelybe szabadon visszaléphet, és amelyből bármikor kiléphet, hogy a gyermekekhez csatlakozzon elfoglaltságaikban. Ezzel szemben a nyugati társadalomban az iskoláztatás egy rideg és hirtelen kényszerként jelenik meg a gyermek számára, amely elvágólag szolgáltatja ki idegen felnőtteknek és egy teljesen új gyermek csoportnak a kisgyereket. Ahol a gyermekek nem jártak iskolába, ott pedig a munka és apa kemény tekintélye lépett az iskola helyett a gyermek életébe ebben az életkorban. A Trobriand szigeteken ugyancsak megjelenik a kötelesség és az autoritás: az anyai nagybácsi elkezdi bevonni bizonyos munkákba a gyerekeket, ahol a gyerekek lassan megtanulják, hogy ők is hozzájárulnak az anyai leszármazási csoport jólétéhez. Ez a munka azonban fokozatos, és a nagybácsi egy olyan személy, aki nincs állandóan jelen a család életében. Mindeközben az apával való kapcsolat ugyanolyan intimitásban marad meg, mint korábban. A munkán keresztül a gyermek megtanulja a rokonsági rendszer felépítését is. Megérti ki a rokona és ki nem. Ez a folyamat az alapja a most kialakuló egyetlen szexuális tabunak is: „A saját klánjának nőtagjai szigorúan szexuális tabuvá válnak számára.” (Malinowski, 1937, 47.) Ebben a korban – 6 éves kor körül – kialakul a világ szexuális térképe. Vannak az anya rokonai, akikhez a társadalmi ambíciók, a büszkeség, a munka világa kapcsolódik, de szexuálisan nem közeledhetnek hozzájuk. És vannak az apa rokonai, akikkel szintén közeli kapcsolatban állnak, és szabad lehetőségeket jelentenek a szerelmi, szexuális kapcsolatokhoz és későbbi házasságokhoz. Az apa mindeközben továbbra is egy érzelmileg közel álló, bizalmasa gyermekeinek. „És apa rokonaival teljes szexuális szabadságban bármilyen személyes identitást meghatározó, vagy korlátozó kötelék nélkül lehet barátságban lenni.” (Malinowski, 1937, 48.)

4. Késői gyermekkor 7 évestől a serdülőkor kezdetéig Ez az időszak Freud elméletében a latencia periódusa, amelyben a szexualitás elnyomás alatt van. Malinowski kiemeli, hogy vannak más kutatók, akik ellentétben Freud álláspontjában, úgy látják, hogy a libidó folyamatosan jelen van a gyermekek életében. Malinowski szerint ez a megfigyelés azt támasztja alá, hogy itt „nem az ember organikus természetéből következő jelenséggel van dolgunk, hanem nagyban, ha nem teljes egészében a társadalmi tényezők által meghatározott jelenségről van szó.” (Malinowski, 1937, 51.) Malinowski szerint a latencia azért következik be, mert a gyermek egyrészt eltanulja a szülők természetellenes viselkedését a szexualitással kapcsolatban, másrészt mert közvetlen tiltásokat kap ilyen irányú érdeklődésére. A Trobriand szigeteken egyáltalán nincs ilyen latencia szakasz, ami a szexuális ösztönök, tevékenységek elnyomásával, csökkenésével járna együtt ((Malinowski, 1937, 77.) Ezzel szemben a melanéziai gyerekek szabadon játszanak egy független gyerek társadalomban. Ebben a gyerek társadalomban a gyerekek szabadon kiélhetik kíváncsiságukat és kipróbálhatják érzékiséggel és szexualitással kapcsolatos ötleteiket. A gyerekek között nem alakul ki valódi szexuális kapcsolat, hanem a szexuális elemeket is magában foglaló játékokat játszanak. A játékok egy része nem közvetlenül szexuális, pl. férj és feleséget játszanak, házat építenek maguknak, itt mindent utánoznak, amit szüleik tesznek, és így a szexuális aktust is eljátszhatják. (A szülők közötti szexuális élet sem tabu a gyerekek számára, erről beszélni sem tilos nekik.) Ami feltűnő a gyerekek játékában, hogy a szexuális együttlét mindig romantikus érzésekkel társul, maga szex önmagában nem érdekes számukra. A másik fontos dolog a felnőttek viszonya a gyerekek játékához: soha nem avatkoznak be, nem helytelenítik azokat. A gyerekek ezeket a szexuális játékokat elkülönülve, diszkéten játszhatják. A testvérek – fiúkra és lányokra kettéválva – ezen játékokat külön csoportokban játsszák, a tabu betartása miatt. A szexuális perverziók ismeretlenek. A szexuális érdeklődés és játékok fokozatosan fejlődnek megszakítás és törés nélkül az ifjúkori valódi szexuális kísérletezés felé. (Malinowski, 1937, 58.)

5. Serdülőkor A serdülőkor a Trobriand szigeteken fokozatosan történik, nincs semmilyen beavatási rítus, ami fordulópontot jelentene a fiatalok életében. Az ifjak serdülőkor végére teljes jogú felnőtt tagjai a közösségnek. A serdülőkor kezdetén lassú változások kezdődnek el, amelyek részben a társadalmi feladatokat érintik, a felnőttekkel a munkába való fokozatos bevonódást. A másik változási folyamat a során a szexuális játékokból egyre inkább valódi szexuális kapcsolatok alakulnak ki. A serdülőkorban egy idő után a fiatalok választott párjukkal külön költöznek. Számukra külön házakat tartanak fenn, amelyekben több fiatal pár – általában három-négy – élhet együtt. Természetesen a fiatalak párválasztásába és szexuális életébe nem avatkoznak be semmilyen formában a szülők, vagy más felnőttek. A fiatal korban gyakran még változnak a párkapcsolatok, és gyakoriak a szexuális kísérletezések másokkal. A serdülőkor házassággal és önálló háztartás létrehozásával zárul le.

Felnőtt szexuális élet A felnőttek általánosan monogám házasságban élnek, kiegyensúlyozott, meleg érzelmi légkörben. A szexualitás mindig gyengéd, érzelemgazdag, kölcsönös élvezetként jelent meg. Az egyoldalú és tisztán szexuális kielégülés iránti vágy ismeretlen számukra. Malinowski egyáltalán nem talált semmilyen szexuális perverziót (erőszak, fiatalok molesztálása). Malinowski itt megerősítve látja Freud feltevését, hogy a szexuális perverziók kialakulása a szexuális ösztön elnyomásával függ össze, és mivel itt az ösztönök nincsenek elnyomva, így nincs perverzió sem. (Malinowski, 1937, 90.) A homoszexuálitás nem ismert a Trobriand szigeteken. Az álmokban előfordultak olyan beszámolók, amelyek távoli nőági rokonokkal kapcsolatos szexuális tartalmúak voltak, akik egyébként a szexuális tabu alá eső csoporthoz tartoztak. Ezen álmokban testvér vagy anya soha nem jelent meg, ennél távolabbi nőági rokonok voltak szereplők. Ezen álmokat a szexuális tabu és emiatt kialakuló a tudattalanba szorított fantáziákkal magyarázza. E mellett gyakoriak az olyan álmok, amikor pl. egy férfit álmában egy nő látogat meg. Ilyen álmokat követően ezeket esetenként a valóságban is megpróbálják megvalósítani. Az álmot úgy értelmezik, hogy azért látogatta meg álmában ez a bizonyos nő, mert szeretné elcsábítani. A monogám kapcsolatokban tehát előfordulnak alkalmi kalandok, amiknek azonban nincs nagyobb hatásuk az életükre.

Lelki problémák a Trobriand szigeteken

Malinowski hosszan tartó – több éves – kutatásai során nem talált egyetlen példát sem a Freud által leírt neurózisokra vagy hisztériához hasonló viselkedésre sem. Malinowski ezt azzal magyarázza, hogy a martilineális rokonsági rendszer és család szerkezet, valamint a feltárt nevelési mód nem hozza létre azokat az alapvetően problémás, elfojtásokkal járó, vagy traumatikus élményeket, amelyeket a nyugati társadalom és nevelési mód. Ebben alapvetőnek látja az anya-gyermek közötti zavartalan, gyengéd és hosszan tartó köteléket a csecsemőkorban, és az apa gyengéd szerepét, valamint azt, hogy a szexualitással kapcsolatban nincsenek a 3-6 éves korban nem elfogadott, elnyomott, cenzúrázott részletek. Ebben a társadalomban az alapvető komplexus így csak később alakul ki, és kívül a család bensőséges körétől, így ez nem okoz nagyobb mértékű lelki terhelést, azaz pszichológiai „traumatizáltságot”. (Malinowski, 1937, 85-87.) Ami fontos különbség Freud nézeteihez képest, hogy Malinowski amellett érvel, hogy az anya és gyermek közötti kezdeti bensőséges kapcsolatnak semmi köze nincs a szexualitáshoz, hanem sokkal inkább egy olyan kötelékről van szó, ami a csecsemőben az ösztönös valahová tartozás és szükséglet kielégítés iránti vágy mozgat. Összességében a gyermek növekedése sokkal inkább valós biológiai és pszichológiai igényei szerint zajlik a Trobriand szigeteken, és ezért sokkal kevesebb pszichológia nehézség, megterhelés (trauma) és betegség alakul ki. Malinowski ezen nézeteinek teljes körű igazolásához szükségnek látta volna egy szélesebb, sok helyen, különböző kultúrákban elvégzett kutatás eredményeinek átfogó összehasonlítását. Ilyen kutatásra sajnos azóta sem került sor. Malinowski egy további példával erősíti meg következtetéseit. Egy közeli törzs körében végzett kisebb mértékű – néhány hónapos – kutatást az Amphlett Szigeteken. Az itt élők nevelési szokásai sokkal inkább hasonlítanak a nyugati modellre, mint a Trobriand szigetekre. Az Amphlett-en élő népcsoport bár matrilinerális, sokkal erősebb a partiarchalis tekintély szerepe, szigorúbb a nevelés, továbbá nagyon erősek a szexuális tiltások, szigorúak a házasság előtti szex tilalmai, és nincsenek a szexuális kísérletezést támogató intézmények. Az Amphlett-en előket Malinowski úgy írja le, mint neurotikus közösséget, akik teljesen különböznek a Trobriand-on élő nyílt, nyugodt, melegszívű néptől. Az Amphlett-en előket hozzájuk képest alapvetően bizalmatlan, türelmetlen, arrogáns, erőszakos, ideges embereknek látta.

Az első három évre vonatkozóan Malinowski kutatásai és következtetései meglepően egybeesnek számos később elvégzett pszichológiai kísérlettel, kutatással, és jóval későbbi pszichoanalitikus elméletekkel. Az anya-gyermek kapcsolatról alkotott nézetei szinte ugyanazt erősítik meg, amit a tárgykapcsolat-elmélet és a kötődési elméletek állapítottak meg. A későbbi tárgykapcsolati és kötődési kutatások és a terápiás tapasztalatok alapján az első három év leginkább egy lelki köldökzsinórként írható le az anya és a gyermek között. Az anya és a gyerek kapcsolatában a születéstől, a teljes testi-lelki egységből indulva lassan, 3 év alatt születik meg az önálló gyermeki én. A gyermek az anyával való egységen keresztül éli meg a testi, érzelmi, értelmi létének fokozatos felfedezését, és a világ felfedezését. Ez a három év egy egységes folyamatnak tekinthető, amelyben a kezdetben egységes világ lassan, fokozatosan válik stabil én és tárgy viszonyokra a gyermek számára. A szülés valójában a három év végén fejeződik be. Éppen ezért ha váltás van a kötődésben, akkor feltehetően az megterheli a folyamatot, felborítja a megszokott összetartozó egység testi, érzelmi, értelmi kapcsolatát. Bowlby és Ainsworth a stabil kötődés kialakulásának fontosságát hangsúlyozzák, ami alapja a további fejlődésnek és felnőttkori stabil személyiségnek. A Mahler (Hamilton 1990, 27-42.) által leírt legfontosabb fejlődési szakaszok alapján végignézve a Trobriand szigeteken élők anya-gyerek kapcsolatát egy meglepően ideális nevelési szokásrendszert látunk. Adottak az első három évben a tárgykapcsolati fejlődési fázisokban leírt legfontosabb elemek: Az első „autisztikus” fázis fizikai biztonsága, szimbiotikus fázis melegsége és zavartalansága. A gyakorló alfázisban a rendelkezésre álló, feltankoló és egyszerre szabadon engedő, bátorító anya jelenléte, az újraközeledésben a függetlenségi törekvést és sérülékenységet is kellően tiszteletben tartó anya, a szeparációt nem visszatartó és nem siettető anya, a tárgyállandóság egészséges kialakulását a maga természetes ritmusában lehetővé tevő anya-gyermek kapcsolat, amelyet a gyermek szükséglete irányít. Malinowski abban is előremutató, hogy ezt az időszakot, és a meghatározó anya-gyermek kapcsolatot külön egységként kezeli, amely kötődési szükségletünket alapozza meg. Meglepő, hogy ezen tudományos felfedezésekkel szemben a fejlett országokban a gyereknevelési szokások nem abban az irányba változnak, hogy az első három évben – a tárgyállandóság kialakulásáig – biztos anya-gyermek kapcsolat tudjon felépülni, amely ideális tudati és érzelmi fejlődést, illetve stabil kötődési mintát ad a gyermeknek. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa sokkal inkább olyan irányban változik, hogy az anya minél hamarabb hagyja otthon babysitter segítségével a csecsemőt (pár hónapos korban), vagy akár egy éves kortól bölcsödei intézményben akár napi 8 órára. Ebben a modellben hiányzik az egy stabil személy (anya), hacsak nem a babysitter lesz a stabil személy három éven át, ami igen ritka lehetőség. A Trobriand szigetek nevelési szokása szinte teljesen megfelel annak, amit a kötődés elmélet, vagy a tárgykapcsolat elmélet állít, hogy az anya a gyermek mellett kellene, hogy maradjon az első három évben, és az apa is jó ha gyakran elérhető.

A második három évre vonatkozóan Malinowski megerősíti a pszichoanalízis legfontosabb feltevését arról, hogy a neurotikus problémák gyökere ebben az időszakban kereshető, és alapvető a családi dinamika és a szexuális elfojtások szerepe. Malinowski szerint ahol nincsenek alapvető szexuális elfojtások, ott nem is alakulnak ki a felnőtt lakosságban neurotikus panaszok. A Trobriand Szigetek több szempontból is érdekes példa: Egyrészt a nevelés nem tartalmaz semmilyen tiltást a genitális szexuális játékokkal, szexuális érdeklődéssel kapcsolatban, ezért egy teljesen elfogadó nevelést, pozitív választ kaphat a gyermek természetes érdeklődésére. Másrészt a szülők saját szexuális élete sem tartalmaz elfojtásokat, amelyek tudattalan dinamikaként megterhelnék a gyermeket.

A 6-12 éves korra vonatkozóan két izgalmas következtetést tehetünk Malinowski munkája alapján: A Trobriand Szigeteken a szexualitást teljesen természetesnek, jónak, örömtelinek élhetik meg gyerekek, játékuk része lehet, minden veszély nélkül. Ebben korban tehát a latencia teljes egészében kultúrafüggő, azt is mondhatnánk, ha a gyermek nem mutat korának megfelelő szexuális érdeklődést (pl. párkapcsolatok eljátszása), az a nevelés eredménye. A vágyak folyamatos elnyomásával valószínűleg tovább erősítjük a problémát, akadályozzuk a szexualitás természetességének megélését. Másik fontos szempont a terhelés, a társadalmi elvárások mértéke. A terhelés a Trobriand szigeteken fokozatos, az autoritás lassan és fokozatosan épül be a gyermek életébe, miközben a család biztonságos érzelmi háttere mindig elérhető. Ehhez a képest a nyugati társadalmak hagyományos (akkori) nevelése, a gyermek radikálisabb terhelése, a szülők és az iskola erőteljes teljesítményelvárása, az intézmények szigorúan szabályozott közege valószínűleg túlterhelő hatású. (Ma is megfigyelhetjük, hogy gyakran már óvodában 3-4 évesen elkezdődik a szülők és gyermekeik között a „ teljesítmény verseny”, az iskolák pedig szinte egész napos teljesítésre, fegyelmezett viselkedésre épülnek.) Malinowski által a Trobriand Szigeteken feltárt nevelés sokkal inkább hasonlít a legkorszerűbb humanisztikus nézetekre, és az alternatív pedagógiára, ahol a gyermek számára az elfogadó légkör, az életkoruknak megfelelő fokozatos terhelés, az érdeklődésükre épülő ismeretszerzés, a játékos tanulás kap elsődleges hangsúlyt. Az alternatív oktatási módszerekkel közel azonos ténylegesen alkalmazott tudáshoz jutnak el a gyermekek, miközben a gyermekkorukban sokkal több idejük marad gyereknek lenni, mozogni, játszani.

A tizenéves kor megítélésénél figyelembe kell vennünk azt az alapvető változást, ami Malinowski kora és a mai kor között történt. A hatvanas évek átalakulása óta a tizenévesek élete jóval szabadabb, és több lehetőséget enged meg a különböző tapasztalatszerzésre, akár szexuális kapcsolatokra. Ugyanakkor, ha távolabbról szemléljük a mai nyugati társadalmakat, nem állíthatjuk, hogy a szexualitás egy olyan része lenne a fiatalok életének, amiről fesztelenül tudnának beszélgetni egymással, szüleikkel, másokkal. Ma is erőteljesen terhelt a szexualitás témája a társadalmi tiltásokkal. Nehéz szégyen nélkül, nyíltan, őszintén valóban intim kérdésekről beszélni. Ami nyílt és szabados a mai tizenévesek között, az inkább felszínes kommunikáció a szexről. A fiatalok tömegei valójában inkább magukba zárják kérdéseiket, és kétségekkel telinek, zavarosnak élik meg a tizenéves korukat. A tizenéves korból viszonylag lassan alakulnak ki felnőtt intimitásra épülő kapcsolatok. A felnőtt házasságokban pedig ritka a kielégítő érzelmi és szexuális kapcsolat. A válások igen magas aránya mérhető indikátor, kevésbé mért, de fontos indikátor lehetne a hazásságon belüli frusztráció mértéke.

A Trobriand Szigeteken egy példát láthatunk arra, hogy létezhet egy társadalom szexuális szabadságban, mégis alapvetően monogám párkapcsolatban élő párokat találunk, akik kiegyensúlyozott érzelmi légkörben nevelik gyermekeiket. A házasság nem tiltja másokkal sem a szexuális kapcsolat létesítését, ez megtörténik, mégis ritkán igénylik. A párkapcsolat érzelmileg és szexuálisan is kielégítő mind a nők, mind a férfiak számára. A Trobriand Szigeteken két alapvetően fontos tényezőt láthatunk: Az egyik a anya-gyermek szimbiózis zavartalansága, az individuáció-szeparáció során megélt egészséges ritmus, a stabil kötődési minta alapjainak biztonsága, és a család érzelmi biztonságot adó háttere a teljes gyermekkorban. A másik a szexualitás természetes megélése, a felesleges tiltások és rossz érzések teljes hiánya. Lehetséges, hogy ez a két tényező az alapja a jó felnőttkori párkapcsolatok titkának? Lehetséges, hogy a nyugati civilizációban a párkapcsolatok fő nehézsége éppen abból adódik, hogy nem épül fel a stabil kötődés képessége az első három évben? Lehetséges, hogy azért vagyunk ennyire bajban a szexualitás témájával, mert gyermekként nem tanuljuk meg a környezetünktől jól kezelni a bennünk elő energiát? Malinowski alapjaiban cáfolja meg a nyugati civilizáció elképzeléseit a helyes nevelésről, a szükséges erkölcsi korlátokról. Ugyanakkor alapjaiban kérdőjelezi meg Freud feltételezéseit is, amennyiben Freud szerint az ösztönök szabad megélése és a monogám házasság kizárja egymást (Freud, 1908). A Trobriand-on élőknél pontosan azt látjuk, hogy a valóban szabad és a természetességet követő szexuális nevelés éppenhogy monogámiához, érzelmekben gazdag szexuális élethez, és stabil párkapcsolatokhoz vezet. Malinowski szerint a nyugati társadalmakat uraló családi működés és nevelési mód nem más, mint maladaptáció. Malinowski szerint a kultúra szükségképpen létrehoz valamilyen komplexust az egyén fejlődésében, mint egy mellékterméket. Azonban a Trobriand-on élők komplexusa sokkal jobban megfelel az ember természetes szükségleteinek, ezért egy jobb adaptációt képvisel. (Malinowski, 1937, 275.) Vajon miért nem tudunk könnyebben változtatni és természetes szükségleteinknek jobban megfelelő társadalmat kialakítani, ha ez így van? Malinowski alapvető elmélete szerint a társadalmi intézmények feladata az egyéni szükségletek kielégítése. Mégis úgy tűnik gyakran éppen ennek akadályai. A társadalmak belső szilárdságát talán jobban megmagyarázza Radcliffe-Brown (1952) koncepciója, aki szerint az egyes társadalmi intézmények fenntartását az egész társadalmi struktúra fenntartásában betöltött szerepük indokolja.

A nyugati társadalmak állandó elégedetlensége, kielégíthetetlen fogyasztási és felhalmozási láza talán éppen a kielégítetlen érzelmi szükségletek következménye? Lehetséges, hogy éppen az anya korlátozott elérhetősége, az apa kevés melegsége, a túl magas elvárásokat és túl kevés érzelmi támaszt nyújtó gyermekkor, és az ellentmondásos szexuális érzések okozzák a nyugati világ lelki problémáit? Elképzelhető, hogy Freud alapvető igazságot látott meg abban, hogy a társadalmat uraló nyugtalanság és teljesítmények utáni túlzott hajsza nem más, mint szublimált kielégületlenség? Vajon a nyugati civilizáció mennyiben egy önfenntartó gépezet, amely az egyéneket örökös boldogtalanságra ítéli, és így nyeri meg energiájukat az állandó hajszának, amivel gazdasági gépezetét működteti? Talán éppen ezért nem vesz tudomást a pszichológia és az antropológia azon fontos kutatásairól, amelyek rámutatnak boldogtalanságot okozó szokásaira? Talán saját civilizációnk az az egyetlen tapasztalat, amibe zárva, nem is tudjuk felfogni korlátait?

Szakirodalom

Freud, Sigmund: Civilized Sexual Morality and Modern Nervous Illness (1908).
Hamilton, N.G.: Tárgykapcsolatelmélet a gyakorlatban, (1990) Animula, 2007.
Malinowski, Bronislaw: Sex and Repression in Savage Society, (1937), reprint Forgotten Book 2012.
Radcliffe-Brown, A.R.: Struktúra és Funkció a Primitív Társadalmakban, (1952) Csokonai, 2004.

Szerző: Leuko Ferenc

Összes bejegyzés---->